A tudat szintjei… az önmagunkra találás lépcsőfokai 1.
Ezzel a cikkel egy sorozatot szeretnék elindítani, melyben hónapról hónapra feltárjuk, milyen módon, tudatunk milyen aspektusaival éljük meg az életünket. Ez nem jelent egy szigorú rendszert vagy mindenkire vonatkoztatható törvényeket, csak útmutatást, melyen át megérthetjük, hogy bizonyos helyzetekben miért reagálunk így vagy úgy.
Az emberi fejlődés Univerzumunkban önmagunkra ismerésünk, ÉN-tudatunk megszületése óta zajlik… A szellem igazi tapasztalása azonban a lélek testbe születésével kezdődik. Ez olyan távlatokat nyit, mely csak az anyagi szint körülményei között érhető el. Így indult el az inkarnációk láncolata a megértés, a tudatosodás útján.
Létezésünk folyamán sok mindent átéltünk, sokféle megnyilvánulási formán átmentünk, most pedig itt vagyunk fizikai testben és elkezdjük felfedezni, megismerni és elfogadni a többi, testi érzékszerveinken túlmutató részeinket is.
De ahhoz, hogy újra önmagunkra, isteni eredetünkre ismerjünk, át kell élnünk bizonyos tapasztalati szinteket, hogy mindezekből levonva a tanulságokat és felismerve a törvényszerűségeket, tudatilag fejlődhessünk.
Emberi lényekként az utunk a tanulás, tapasztalás és fejlődés útja... Személyiségünk lehetővé teszi, hogy különböző én-jeinken keresztül válaszoljunk a minket ért ingerekre. Éppen ezért a bennünk élő én-ek saját tapasztalatuknak és fejlődésük mértékének megfelelően reagálnak.
Így vagyunk egyszerre gyermekei apánknak és anyánknak, gyermeki énünkkel, szülei a gyermekeinknek a szülői énünkkel, testvérek a testvéri énünkkel, barátok vagy kollégák a felnőtt énünkkel.
Minden egyes énünk egy kicsit külön személyiségként működik, ezért lehetséges az, hogy egyik helyzetben teljesen felnőtt módon és felelősségtudattal, a másik helyzetben gyerekesen és naivan viselkedünk.
Attól függően, éppen melyik énünk reagál rajtunk keresztül... célunk, hogy minden énünket kiművelve, megismerve és tudatosan irányítva éljük meg életünk pillanatait.
Lehet, hogy a cikkeket olvasva többször is magadra ismersz, hiszen az adott reagálási szint egy-egy éned sajátja, de azt tudnod kell, hogy minden úton van továbblépés. Bárhogyan is éled meg most a szituációkat, ha felismered a fejlődés lehetőségét magadban, éned is bölcsebbé válik, tudatosodik.
Ez a fejlődési út, ami most itt körvonalazódik, csak az egyikfajta csoportosítás a megismerés és tudatosodás szintjeiből, ezek a példák csak körvonalazzák azokat a megértési szinteket, melyeken a lelkeknek az én-ek megélésein át kell haladniuk a továbblépésig. A cél a felismerés és a megértés, ami felszabadít, és bennünk tudássá válik.
Mielőtt elkezded olvasni az alábbiakat, tudatosítsd magadban, hogy ezek nem kategóriák! Nem lehet senkit az itt olvasottak alapján beskatulyázni, vagy megítélni, mert minden fejlődés egyedi, lélekre szabott és az Egész pótolhatatlan része!
Csodás felismeréseket neketek!
A fejlődés lépcsői:
1. Az anyagi tettek szintje
Az emberi egyedfejlődés egy ponton sikeresen elérte azt a szintet, amikor nem ismert mást csak amit két kezével megfoghatott, szemével megláthatott vagy szájával megízlelhetett.
Ha innen kell indulni, akkor hát rajta. Ismerjünk meg mindent fizikai valójában, legyen továbblépésünk segítője mindaz, ami fizikai szintünkön megnyilvánuló.
Az ember ezen a szinten a létért „küzd”. A cél a megélhetés, az ezért való munka és a gyűjtögetés. Meglátása szerint, itt minden mást ennek (a fizikai létnek) szolgálatába kell állítani, hiszen csak ez van. Az emberi fejlődés és boldogulás mércéje itt a felmutatható vagyon és egzisztencia, ami a fizikai megélhetést biztosítja. A tudat korlátozottsága miatt itt a cselekvés fókusza a fizikai tett, melynek eredménye a fizikai jólét biztosítása. Ez a hasznosság mércéje…
Nincs ezzel semmi baj, hiszen fizikailag emberek vagyunk, élnünk pedig kell.
Mindez segít, ha nem felejtjük el, hogy ez csak egy állomás, egy lépcső a fejlődés útján, mert akkor ez nagyon hasznos tapasztalat lehet.
Azt is tudnunk kell, hogy fizikai világunk teremtő szintje a tett. Tehát a tettekkel alakítjuk környezetünket, de magunkat is. A tettek minősítenek. Ez így van, de itt jön be a képbe a tettek vezérlője…
Mi indít arra a tettre, az elme vagy a szív? Mert ez ennek a szintnek a tananyaga...
A fizikai cselekvésen keresztül, a fizikai lét tapasztalatain át, rá kell jönnünk arra, hogy valami más is számít. Amit nem lehet megvenni, vagy eladni. Nem lehet megenni vagy felvenni magunkra. Hiába a nyers erő, ha nem használjuk másra, mint monoton vegetálásra. Sokan fásulnak ebbe bele: felkelnek, elmennek dolgozni, esznek, isznak, hazamennek, lefekszenek… és elmulasztanak élni!
Mindenképpen segíti a fejlődést, ha erőt merítünk a természet törvényszerűségeiből és azon keresztül ültetjük át saját létünkre is mindazt, amit megfigyelünk. Sok párhuzamot fedezhetünk fel, amik aztán sorra beigazolódhatnak esetünkben is, ha figyelünk. Másrészt, megtanuljuk felfedezni és értékelni a szépséget mindenben, ami megtöri a monotonitást. Sokat tanulhatunk a természeti népektől…
Mindenki ismeri a mondást:
„A pénz nem boldogít.” Igen tudom, de már hallom is az ellentétes felhördüléseket: - dehogynem!
Jó, akkor nézzük meg, hogyan boldogít: az elme vagy szív szintjén?
Ne vágd rá! Gondold alaposan végig...
Ez a szint az elme szintje. Az ego vezérlése alá tartozik, és nehéz a felismerés.
De ha eljutunk addig, hogy vannak magasztosabb dolgok is, valami, ami túlmutat az anyag és a fizikai vagyon szintjén, például a szépség felismerése mindenben, vagy az önzetlen segítségnyújtás, már elvégeztük feladatunkat. Továbbléphetünk a következő szintre...
Folytatása következik...
Szeretettel
Pusztai Orsolya
